Valamikor, r�ges-r�gen �lt h�rom j� bar�t. Az egyik v�s�ri mutatv�nyos volt, a m�sik fogorvos, a harmadik meg k�borl� hegyi szerzetes. R� se heder�tettek a vil�gra, csak r��r�sen k�dorogtak hol erre, hol arra. Folyton �ton voltak, egy�tt v�ndoroltak, de annyi p�nzt az�rt minden�tt megkerestek, hogy az aznapi betev� falatjuk meglegyen.
Egyszer �ppen egy hegyen kaptattak f�lfel�, s m�r j�l benne j�rtak az erd� s�r�j�ben, amikor isten tudja, hogyan, de let�vedtek az �tr�l.
- Sebaj! Majd csak kilyukadunk valahol! Menj�nk!
M�g a nap is magasan j�rt, siet�s dolguk sem volt, ballagtak h�t tov�bb, amerre a l�buk vitte �ket. Ahogy �gy mentek-mendeg�ltek, egyszer csak megpillantottak egy nagy k�t�bl�t.
"Balra a Mennyorsz�g, jobbra a Pokol!" - ez volt a t�bl�ra v�sve.
- Nah�t, m�g ilyet! Szavamra mondom, sose hallottam, hogy a T�lvil�g kapuja �ppen hegyek k�z�tt ny�lna!
- Az �m! De a Pokolba csak az juthat be, aki el�bb megh�tt!
- Csakugyan! No, de tal�n mi �lve is kiruccanhatunk a Pokolba!
- H�t akkor, cimbor�k, menj�nk �s n�zz�nk k�r�l benne!
Ezzel fogt�k magukat, s megindultak jobbra. Mentek-mendeg�ltek, s egyszer csak egy �ri�si vaskapu el�tt tal�lt�k magukat.
- Nah�t! Ez lenne a Pokol kapuja? - n�ztek egym�sra �muldozva, s megpr�b�lt�k a kaput kinyitni. �m olyannyira be volt z�rva, hogy hi�ba feszegett�k, csak nem b�rtak vele h�rman se. Belestek h�t egy r�sen, s mit l�ttak! Egy tucat rusnya �rd�g�t: v�r�s�ket, z�ldeket, feket�ket; akik, �gy l�tszik, nem vett�k �szre a h�rom j�vev�nyt.
- H�, �rd�g�k! Eresszetek be! - d�ngette meg a kaput a mutatv�nyos.
Erre egy tagbaszakadt �rd�g, aki addig lust�n tetv�szkedett, odaj�tt a kapuhoz.
- H�t kendtek meg mi a fen�t akarnak itt?
- J�tt�nk, hogy egy kicsit sz�tn�zz�nk a Pokolban!
- Eredjenek a fen�be! Hiszen kendtek m�g meg se haltak! Ez nem olyan hely, ahova b�rmif�le j�ttment �l� csak �gy bel�phetne!
- Ugyan, ne legyen m�r olyan sz�r�ssz�v�! Engedjen m�r be, ha sz�pen k�rj�k!
- H�t j�, v�rjanak egy cs�ppet! Megyek, megk�rdem Enma kir�lyt, a f�n�k�met.
- Hogy milyen ostoba fajank�k vannak! Eridj, ereszd be �ket, oszt vezesd k�rbe egy kicsit! Azt�n, ha �gy-ahogy k�r�ln�ztek, nem b�nom, f�lfalhatj�tok �ket! - mondta Enma kir�ly, s b�szen forgatta g�l� szemeit.
No, nem kellett k�tszer mondania, �r�ltek az �rd�g�k, hogy friss h�shoz juthatnak. Futottak t�st�nt a kapuhoz, s sz�juk sz�l�t nyalogatva terelt�k-tuszkolt�k befel� a h�rom k�v�ncsiskod�t.
- No, most azt�n j�l nyiss�tok ki a csip�tokat! - kezdte az idegenvezet�st egy tarka �rd�g. - Ez itt a Halottak Foly�ja. Az a v�n banya meg, aki mellette �l, a halottak �tbaigaz�t�ja �s vetk�ztet�n�je. N�lk�le a szeg�ny l�lek hi�ba is akarn�, nem tal�lna ide. Az ott a h�res-nevezetes T�lvil�g Mezeje. Amikor egy k�t-h�rom esztend�s lurk� meghal, oda ker�l, ni, azt�n ott kell a k�vet hordania halomba. Mikor a rak�s k�szen van, j�n egy magamfajta, s az ujj�val kicsit megp�ck�li. A rak�s �sszed�l, a lurk�k meg kezdhetik az eg�szet el�lr�l. Persze b�gnek. Akkor elj�n �rt�k az irgalmas Dzsiz� b�dhiszattva. El�sz�r csak vigasztalja �ket, majd megk�ny�r�l rajtuk, s f�lviszi mindet a mennyekbe. �gy m�k�dik a g�pezet, vil�gos?
- �rtj�k, �rtj�k, hogyne �rten�nk!
Hanem az �rd�g�k nagyon k�v�n�sak voltak, �ppen csak a bej�rat k�rny�k�t mutatt�k meg, s m�ris meg�lltak.
- Enn�l tov�bb m�r nem �rdemes menni, mert nincsen semmi l�tnival�! Hanem kendtek bizony el�g b�d�sek, meg k�ne mosdaniuk. Van egy kis meleg viz�nk, j�jjenek, m�rt�zzanak meg! F�l�d�l�s lesz egy j� f�rd�z�s! - mondta kaj�n vigyorral egy v�r�s �rd�g, ugyanis � volt a f�rd� f�l�gyel�je.
Elindultak h�t a v�r�s �rd�g ut�n, s meg is �rkeztek egy irdatlan nagy �sth�z: csak �gy bugyogott-fortyogott benne a sok v�z, �s s�r� g�z gomolygott f�l�tte.
- H�, a mindens�git! Ennek fele se tr�fa! Hiszen ez kopaszt�v�z! Csontig f�v�nk benne! Most azt�n mit�v�k legy�nk? - n�ztek egym�sra borzongva a cimbor�k.
- Ugyan m�r, mit vagytok �gy berezelve! - sz�lt a hegyi szerzetes. - Mi ez nekem? Hiszen pap vagyok, s azzal keresem a kenyerem, hogy foh�szkodom! - s m�ris az �st fel� fordult, �s valami zsolozsm�t kezdett mormolni.
- Mit motyog itt kend �sszevissza, mint aki l�z�ban f�lrebesz�l! Hanem most m�r el�g, mars bele az �stbe! Hadd f�jenek j� puh�ra kendtek! - azzal a d�h�s �rd�g f�lkapta a h�rom embert, �s zsupsz!, belev�gta �ket a lobog� v�zbe.
Igen �m, de a szerzetes foh�sz�nak k�sz�nhet�en a v�z �ppen kellemes meleg lett. Minthogy a cimbor�k m�r napok �ta nem mosdottak, nekil�ttak h�t a koszvakar�snak, s mint akik a Mennyorsz�gban �rzik magukat, hujjogatva lubickoltak, de m�g �nekeltek, t�ncoltak is hozz�.
A f�rd��r tan�cstalanul b�multa a hejehuj�z�kat, azt�n elnyargalt Enma kir�lyhoz, hogy jelentse a dolgot.
- H�t akkor dobj�tok ki �ket a f�rd�b�l! Azt�n itass�tok le alaposan mind a h�rmat rizsborral, majd t�mj�tek meg az �rd�g�k k�ld�k�ben termett szez�mb�l k�sz�lt k�s�val! - adta ki a parancsot a kir�ly.
Most egy fekete �rd�g j�tt a cimbor�k�rt, s hozott nekik rizsbort meg k�ld�kszez�mos k�s�t. Mivel azok am�gy is r�gen ettek, na meg a j�les� f�rd�re is meg�heztek, �r�mmel fogadt�k a k�n�l�st. M�g repet�t is k�rtek.
- No, ez j�lesett! K�sz�nj�k sz�pen a finom vacsor�t!
- H�t ez �gy nem mehet tov�bb! M�g hogy ezek itt mindenhez j� k�pet v�gnak! - h�borgott a fekete �rd�g, s eltuszkolta a h�rom j� bar�tot a Szablya-hegyhez, ahol egy k�k �rd�g �rk�d�tt.
- Na, mars f�l a hegyre! - �v�lt�tte a k�k �rd�g.
De a Szablya-hegy nem aff�le k�z�ns�ges hegy volt �m, hanem csupa hegyivel f�lfel� mered� kardb�l volt rakva, s azok olyan szorosan sorakoztak egym�s mellett, mint a s�ndiszn� t�sk�i. Ha r�juk l�pn�nek, a sok veszedelmes fegyver �sszevissza szabdaln� �ket. A fogorvos meg a szerzetes beijedve huppantak a f�ldre m�r a hegym�sz�s gondolat�t�l is. Nem �gy a mutatv�nyos!
- Semmi baj, cimbor�k! Hiszen mutatv�nyos vagyok, s azzal keresem a kenyerem, hogy kard�len t�ncolok a v�s�ri n�pek el�tt. Mi ez nekem! Gyertek, m�sszatok f�l a v�llamra! - azzal a jobb v�ll�ra vette a szerzetest, a balra meg a fogorvost, s mintha csak a v�s�ri k�z�ns�g el�tt szerepelne, k�nnyed l�ptekkel megindult a hegyre.
- Tess�k, csak tess�k! Itt l�thatj�k a vil�g legnagyobb produkci�j�t! A kard�len t�ncol� pehelyk�nny� embert! - rikkantotta, ahogy szokta. Mikor azt�n m�r f�nt voltak a hegy tetej�n, k�nyelmesen letelepedtek.
- H�t ezt az�rt m�gsem gondoltam volna! Hogy a Pokolban j� meleg f�rd�vel fogadnak, f�ls�ges k�ld�kszez�mos k�s�val k�n�lnak, s mindennek tetej�be sz�p a kil�t�s is! Akkor most f�jjunk egyet! - aj�nlotta a mutatv�nyos. Azzal a h�rom j� bar�t lust�n vakar�zni kezdett.
A k�k �rd�g �gy megd�bbent, hogy m�g a sz�j�t is nyitva felejtette. Azt�n elrohant, hogy jelentse a dolgot Enma kir�lynak.
- F�n�k, f�n�k! H�t ez nem igaz! K�pzelje, egy karcol�s nem sok, annyi b�nt�d�suk sem esett a Szablya-hegyen! Most �ppen k�nyelembe helyezt�k magukat odaf�nn, �s tetv�szkednek.
A Pokol kir�lya a fog�t csikorgatta sz�rny� haragj�ban.
- H�t ez m�r t�nyleg t�bb a sokn�l! T�st�nt hozd �ket elib�m!
�gy is lett, s mik�zben a k�v�ncsiskod�k sz�vszorongva tal�lgatt�k, hogy most vajon hov� is vezetik �ket, meg�rkeztek a kir�ly sz�ne el�.
- Na, ti j�madarak! H�t mit k�pzeltek ti, hol vagytok? A Mennyorsz�gban? De most azt�n el�g volt a mulats�gb�l! V�gzek veletek: apr�ra r�glak mindh�rm�tokat! Sorakoz�!
Hanem most a fogorvos �llt legel�re.
- Rajtam a sor, bar�taim! Megmutatom, hogy nem hi�ba vagyok fogorvos!
Ekkor Enma kir�ly kit�totta irdatlan nagy sz�j�t, s a fogorvosra vetette mag�t. Hanem az sem volt rest, egy szemvillan�s alatt kir�ngatta az �sszes fogat, amit csak tal�lt a sz�rny� nagy sz�jban. �gy azt�n Enma kir�ly hi�ba r�gta, �r�lte a cimbor�kat. Eg�szben m�g lenyelni sem tudta a nagy falatokat, h�t v�g�l undorral kik�pte �ket.
- �n m�r nem tudok mit kezdeni veletek! Mars vissza oda, ahonnan j�ttetek!
�gy h�t sz�pen kipender�tett�k a h�vatlan vend�geket a Pokolb�l, vissza az Evil�gra.
- Gondolta a fene, de ez a Pokol nem valami nagy dolog! Ak�rki megmondhatja, hogy a f�ldi �let sokkal pokolibb! - egyezett meg a h�rom j� bar�t, s azzal folytatt�k �tjukat, �pp oly gondtalanul, mint addig.